VEKE
Városi és El?városi Közlekedési Egyesület

Vonatrövidítések az elővárosi forgalomban – a VEKE a miniszterhez fordult

2010-09-09
By

A szeptemberi iskolakezdéstől a MÁV-Start lerövidítette a budapesti elővárosi forgalomban közlekedő vonatait, ezzel zsúfoltságot és kényelmetlenséget idézve elő. A VEKE az intézkedés visszavonását és a döntéshozók felelősségre vonását kéri, ezért levélben fordult Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszterhez.

A levél teljes szövege az alábbiakban olvasható:

Dr. Fellegi Tamás

Miniszter

Nemzeti Fejlesztési Minisztérium

Tárgy: vonatrövidítések a budapesti elővárosi forgalomban

Tisztelt Miniszter Úr!

Örömmel látjuk, hogy a hivatalba lépett kormány vasútpárti intézkedéseket ígér és nem a vasúti teljesítmény öncélú, a valós költségeket nem befolyásoló, kizárólag utasok elriasztására alkalmas szűkítésén keresztül próbálja sikertelenül megoldani a vasút gondjait. Azonban a minisztérium hivatalos nyilatkozataival gyökeresen ellentétes folyamatok zajlanak a MÁV-nál: a vasúttársaság a kínálatát, szolgáltatási színvonalát és hatékonyságát továbbra is rontja, változatlanul végrehajtva a Bajnai-kormány irreális forráskivonási elvárásait.

Egyesületünk azt tapasztalta, hogy a szeptemberi iskolakezdettől a MÁV-Start még a korábbi, iskolaszünetinél is kevesebb kocsival kezdte el járatni budapesti elővárosi vonatait, tehát nem csak a tanítási szünet kezdetekor nyárra kivont kapacitásokat nem pótolta vissza férőhelyben, de még a nyárinál is kevesebbet nyújt. Ugyanazért a pénzért, tegyük hozzá. A Népszabadság szeptember 3-i számában ezt szóvá is tettük, az intézkedést a vasúttársaság néhány nappal később, szeptember 6-án beismerte. Igaz, nem teljes körűen, és a korábbi MÁV-vezetések arrogáns kommunikációs stratégiáját folytatva a beismerést is cáfolatnak álcázták. A MÁV közleménye szerint egyesületünk rosszul számolt, nem annyi a csökkentés, amennyit állítottunk, bár a cikkben közölt számok egyébként nem tőlünk, hanem a cikk szerzőjétől származnak, épp ezért érthetetlen, miért egyesületünk a MÁV célpontja.

A kommunikációs zavaroknál azonban fontosabb az utasforgalom kiszolgálásában jelentkező zavar, mellyel kapcsolatban szeptember első napjaiban a következőket tapasztaltuk (ha azóta változott, az a figyelemfelhívásunk és nem a MÁV-Start belátásának eredménye):

–         a 150-es, Budapest – Kunszentmiklós – Tass vonalon a 4 helyett 3 kocsis vonatok járnak, ráadásul úgy, hogy a legterheltebb csúcsidei vonatokat érinti ez leginkább. Ez 27%-os kapacitáscsökkentést jelent.

–         a 100a, Budapest-Szolnok és a 120a Budapest-Újszász vonalon 7 kocsis helyett többnyire 6 kocsis, esetenként 5 kocsis vonatok járnak, utóbbiak közül néhány pont a legnagyobb csúcsban.

–         a 70-es Budapest-Vác vonalon a reggeli iskolás és hivatásforgalmi csúcsban, amikor 7 kocsis vonat lenne indokolt, egy kivétellel csak 6 kocsis vonatok járnak

–         a kinyert kocsik vagy Szolnokon állnak, vagy nem az elővárosi forgalomba kerültek, ugyanis a 30a Budapest-Székesfehérvár, illetve a 40a Budapest-Pusztaszabolcs vonalakon továbbra is közlekednek a végletekig lepusztult, 40 évesnél is öregebb ingaszerelvények, melyeknél a kivont kocsik korszerűbbnek mondhatók.

–         a Déli pályaudvarról induló fenti két vonalon (székesfehérvári és pusztaszabolcsi) számos vonat a kettő helyett már csak egy korszerű motorvonattal, FLIRT-egységgel jár – ez egyes időszakokban 50%-os kapacitáscsökkentést jelent.

A MÁV a fenti, tényszerű kapacitáscsökkentések közül csak az utolsó pontban foglaltat ismerte el és megpróbálta elbagatellizálni a problémát, azt állítva, hogy mindössze 19 vonatot érint a csökkentés. Ez nincs így, nem igaz, amit a MÁV állít.

Az érthetetlen és utasellenes intézkedés hátterével kapcsolatban a MÁV ferdít, vagy egyenesen nem mond igazat. Azt állítják, ők mindent az utasok érdekében, és persze az általános spórolás miatt tesznek. A valóság azonban nem egy vonalanként és vonatonként aprólékos forgalmi elemzések nyomán született hatékonyságjavítás, hanem egy rossz üzleti terv fűnyíróelvvel történő betartása, ami a MÁV-Startnál a vezetők súlyos felelősségét veti fel, hiszen az intézkedések nyomán az elővárosi vonalakon a csúcsidőben megnőtt a zsúfoltság, az utasok jelentős része állni kényszerül.

A háttérben az áll, hogy a MÁV üzleti tervébe még a Bajnai-kormány vasúti reformért, de valójában inkább vasútrombolásért felelős kormánybiztosa, Antali Károly erőszakolt bele egy 7%-os ülőhelykilométer-csökkentési célt. A MÁV üzleti terve egészében egy fikció, ami kizárólag a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió félrevezetésére született: 40 milliárd forintos forráskivonás mellett javuló hatékonyság, jelentősen csökkenő kapacitások mellett növekvő bevételek szerepelnek az üzleti tervben, melynek elkészítése és elfogadása annak teljes irrealitása miatt önmagában felveti a jogszabály-sértés gyanúját. Ezen irreális üzleti terv egyik eleme nyomán esett most ki egy újabb csontváz a MÁV méretes szekrényéből a szeptemberi vonatrövidítésekkel: a MÁV ezt az általános célt próbálta úgy betartani, hogy a menetrenden ne változtasson, ehhez pedig a „legjobb” alanyt a legtöbb kocsival közlekedő elővárosi vonatokban találták meg. Azonban ezek az elővárosi vonatok nem véletlenül közlekednek sok kocsival: a budapesti elővárosi forgalom talán még az utolsó, ahol a MÁV szolgáltatása igazán versenyképes tud lenni a közúti torlódások miatt. Számunkra úgy tűnik: a MÁV-Start vezetőit nem a hatékonyságjavítás, nem a szolgáltatási színvonal javítása vezérelte, hanem a Bajnai-kormány hibás és irreális, az utasforgalomra nézve káros üzleti tervének betartatása, melynek hátterében egyes sajtóorgánumok a MÁV-Start némely vezetőinek prémiumfeladatát sejtik. Akár ez az igazság, akár más áll a háttérben: a MÁV-Startnak kötelessége lett volna a minisztériumtól az üzleti terv módosítását kérni és nem a budapesti elővárosi forgalomban utazókon gondolkodás nélkül leverni a Bajnai-kormány hibás vasútpolitikáját.

Zsúfoltság az elővárosi vonatokon: állóhelyek tízezrekért (Fotó: Halász Péter)

Tudható, hogy a vasút rendkívül magas állandó költségei miatt a változó költségek felnagyítása útján megtakarítást kimutató számítások gyakran nem többek szemfényvesztésnél. A mozdony fogyasztáscsökkenése 7 helyett 6 kocsis szerelvény vontatása esetén elenyésző, a pályahasználati díj, a vontatási díj, a mozdonyvezető és a kalauz bére azonban pontosan ugyanannyi, márpedig ezek együttesen a költségek több, mint 90%-át bizonyosan kiteszik.

A MÁV mellébeszélését alátámasztja egy augusztus 31-i vezetői értekezlet emlékeztetője, amely így fogalmaz:

„Az őszi menetrend átállásnál a csökkentett kapacitást kell továbbra is tartani.”

Azaz, nem növelik vissza a kapacitást az iskolaidőszakra. De van ennél erősebb megfogalmazás is, az emlékeztető ugyanis így folytatódik:

„Javasoljuk, hogy kezdeményezzük az illetékes minisztériumnál, hogy Budapest elővárosi forgalomban a kapacitás tekintetében ne az ülőhelyek számát, hanem a férőhelyekét vegye figyelembe.”

Tehát ugyanannyi költségvetési támogatásért és ugyanolyan jegyárak mellett elég legyen csak állóhelyet nyújtani, ülőhely helyett. Az utas ugyanis bizonyosan elviseli ezt, és az autójából örömmel vált vonatra a budapesti agglomerációban, ha még a vonaton állhat is. A vasúttársaságnál uralkodó, évtizedes szemléletbeli lemaradásról árulkodó általános vélekedést a Népszabadság újságírójának a MÁV-Start is elmondta, így hangzik a nyilatkozat:

„a harminc percnél rövidebb ideig tartó utazásoknál nem okoznak különösen nagy kényelmetlenséget az állni kényszerülő utasoknak. Ennyit ugyanis fővárosban a 4-es és a 6-os villamos, illetve több buszjárat útvonalán is állnak az utazók.”

Ez a cinikus hozzáállás egyesületünk tapasztalatai szerint is jellemző a MÁV sok vezetőjére (tisztelet a kivételnek), akik szolgálati autóból szemlélve a vonatokat szívesen lemondanak az utasok ülőhelyéről, ahelyett, hogy évtizedek hibás döntései után a saját helyükről mondanának le.

Az ország, illetve a Főváros versenyképessége és környezetének épsége szempontjából egyaránt kulcskérdés, hogy a budapesti elővárosi forgalomban az autósok egy részét a vasútra csábítsuk és csökkentsük a központi régióra, elsősorban pedig Budapestre nehezedő autós nyomást. Ehhez a szolgáltatás színvonalának javítására, fejlesztésre, versenyképes közlekedési szövetségre van szükség – a MÁV intézkedése tehát minden ilyen célkitűzéssel szöges ellentétben áll. Ma már a vonaton az ülőhelyek száma az, amely meghatározza a kapacitást. Egy elővárosi dolgozói bérlet Üllőről 17900 Ft-ba, Ceglédről 56000 Ft-ba, Szolnokról 70000 Ft-ba kerül havonta. Ha a MÁV azt mondja ezen bérletes utasoknak, álljanak a vonaton csak nyugodtan, hiszen kibírják, egy-két hónap múlva végleg elveszítjük őket. Közben a vasút költségei szemernyit sem fognak csökkenni.

Az utasok a MÁV-vezetők szerint kibírják - a VEKE a vonatrövidítés visszavonását kéri (Fotó: Halász Péter)

Fontos körülmény még, hogy a Magyar Köztársaság több száz milliárd forintnyi  támogatásért fordult és kíván a továbbiakban is fordulni az Európai Unióhoz, a budapesti elővárosi vasútvonalak fejlesztése érdekében. Vajon hogyan lehet a budapesti elővárosi vasútvonalak fejlesztését alátámasztani, ha a MÁV egyébként aktívan az utasok elriasztásán dolgozik? Vajon hogyan lehet a nemrégiben átadott uniós forrásból megépült P+R parkolók indokoltságát megvédeni, ha a MÁV lassan annyira lecsökkenti a kapacitást egyes vonalain, hogy a Budapesten belüli utasok már állva sem férnek fel a vonatokra (pl.: 120a vonal, Budapest XVII. kerületi megállók)?

Tisztelt Miniszter Úr!

A VEKE arra kéri Önt, törölje el az előző kormány vasútromboló intézkedéscsomagjának még élő lépéseit, a közszolgáltatás megrendelőjeként állítsa helyre a budapesti elővárosi forgalomban a korábbi szükséges kapacitásokat és vonja felelősségre azokat a vasúti vezetőket, akik a vasút tönkretételén túl másban nemigen jeleskednek.

Budapest, 2010. szeptember 8.

Markovics Ernő Gábor

elnök

Dorner Lajos

alelnök

Related Posts with Thumbnails

Hozzászólások



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *