Megkezdődtek a DLR újabb szakaszának alagútépítési munkálatai

2006. április 3-án elkezdődtek a Docklands Light Railway (DLR, a Tfl – Transport for London, a londoni BKV – egyik üzemága) Woolwich Arsenalig tartó 2,5 km hosszú új alagútjának építési munkálatai, mely 180 millió angol fontba kerül.

A DLR története

London délkeleti részén, a Temze torkolatától nem messze nyílt meg 1802-ben az első dokk, aminek hatására hamarosan egy iparnegyed alakult itt ki, sok embernek adva munkaelehetőséget.

Több évtizedig virágzott itt a kereskedelem és az ipar, azonban a bekövetkező változások miatt az 1960-as években hanyatlás kezdődött. 1980-as évekre teljesen elhanyagolttá vált a terület. 1982-ben az akkor kormányzat fejlesztési zónának nyilvánította a környéket. Célul tűzték ki azt, hogy vállalkozói tőkét is igénybe vesznek a tervek megvalósítására. Ahhoz azonban, hogy sikeressé váljon a rehabilitáció szükség volt egy új közlekedési rendszer létrehozására. Ekkor született meg a DLR, azaz a Docklands Light Railway létrehozásának gondolata a Dokknegyed és a City között.

1984-ben kezdődtek meg az építési munkálatok. Hamarosan döntöttek a metróhálózat Bank nevű állomásáig történő meghosszabbításról is. 1987-ben II. Erzsébet királynő nyitotta meg a DLR első szakaszát. A vonal teljes hosszában számítógép vezérelte, teljesen automatikus üzemben közlekednek a vonatok. Csak egy kisegítős személy utazik rajta, aki figyel az utasokra és ha valamilyen probléma támad, akkor átveszi az irányítást a járművön.

Még ebben az évben két kocsisra bővítették a vonalon haladó szerelvényeket. Ugyanebben az évben nyílt meg az üzleti utasok számára a London City Airport. Döntöttek arról is, hogy figyelembe veszik a Canary Wharf nevű dokk körül zajló fejlesztéseket is. 1988-ban megkezdődtek az 1,6 km hosszú alagút építési munkálatai a Bank állomás felé.

1989-ben döntöttek a 8 km hosszú, Becktoni meghosszabbításról, valamint ajánlás született a Lewisham nevű városnegyed irányába történő újabb vonalbővítésről. 1990-ben új vonatbefolyásoló rendszert állítottak üzembe és 70 új szerelvényt rendeltek, melyek az 1991-ben megnyílt a Bank és a Canary Wharf állomásokat is kiszolgálták.

11 régebbi járművet eladtak a németországi Essen városának, ahol azok a mai napig szállítják az utasokat.

A fejlesztések hatására hamarosan 7000 főre növekedett a Canary Wharf területén lévő irodaépületekben dolgozók létszáma. 1995-ben újabb verziójú irányító szoftvert üzemeltettek be, aminek hatására növelhették a járművek követését. 1996-ban magántőke bevonásával megkezdődött a 4,2 km-es Lewishami bővítés kivitelezése – ez volt egyben az Egyesült Királyság első vasúti magánberuházása.

1997-ben – a DLR megnyitásának tizedik évfordulóján – újabb tíz járművet adtak el Essennek. 1998-ban már 23 ezren találtak állást volt Canary Wharfban.

Ekkor döntött a kormány a London City Airport-i meghosszabbításról is. 2001-ben lakossági egyeztetéseket kezdtek a Woolwich Arsenal vasútállomásoz történő újabb bővítésről. 2002-ben aláírták a szerződést a reptéri vonalfejlesztésről és rendeltek 24 új szerelvényt. Év végére már 55 ezren dolgoztak a dooknegyedben. 2003 márciusában elindult az építkezés 2004-ben döntöttek a Stratford irányában történő fejlesztésről, megújították a Towernél lévő állomást és döntöttek 94 szerelvény felújításáról. 2005-ben aláírták a Woolwich Arsenal és a Stratford vasútállomás irányába történő vonalbővítés kivitelezéséről szóló szerződéseket. Elkészítettek egy 2020-ig szóló fejlesztési tanulmányt és megkezdődtek a 2012-es Olimpiai Játékokra való előkészületek munkálatai.

Ken Livingstone nyitotta meg a DLR London City Airporti újabb szakaszát

2005. december 6-án adta át Ken Livingstone, London polgármestere és Karen Bruck, közlekedési miniszter a Docklands Light Railway (DLR) új, meghosszabbított szakaszát és a London City Airport állomást. A vonal nagy része beton lábakon álló viadukton halad, bár van olyan szakasz is, ahol hagyományos zúzottköves pálya létesült.

Az új szakasz a Caning Town nevű megállótól indul és a reptér mellett a King George V nevű állomásig tart. Négy új állomást építettek, melyek az itt élők és a légi utasok számára közvetlen kapcsolatot teremtenek London központja felé. 8000 lakos él három új megálló közelében (West Silverton, Pontoon Dock és a King George V). A repülővel érkezők gyorsabban, egyszerűbben és olcsóbban juthatnak el a Citybe.

Ken Livingstone az átadás során jelentette be, hogy megkezdődik a TfL 5 éves, 10 milliárd fontos közlekedés fejlesztési programjának a kivitelezése. Emlékeztetett arra, hogy 2005 decemberében a Jubilee Line metróvonalon egy kocsival növelték minden szerelvény kapacitását is, amit a Dokknegyed déli rész jelentkező utasszám-növekedés miatt.kellett bevezetni (a Jubilee Line-nak is van állomás a Canary Wharf területén).

Az új DLR szakasz

2006. február 28-án leengedték a modern alagútfúró berendezést az indítóaknába Woolwich északi részén, ami 35 méterrel a Temze alatt fogja kifúrni az új alagutat. 2009-re tervezik a meghosszabbított vonal átadását, mely a korábban említett 10 milliárd fontos közlekedés fejlesztési programnak része. A tervezést és a kivitelezést az AMEC cég és a Royal Bank of Scotland konzorciuma végzi.

Az útvonal Woolwich központjából, a DLR King George V nevű állomásától indul és közvetlenül a Woolwich Arsenal vasúti pályaudvar mellett ér véget. Itt tekinthető meg térképen a teljes nyomvonal.

Az alagútfúrás áprilisban kezdődik és 15 hónapig tart. Ezalatt az alagútfúró gép több mint 100 ezer m3 földet termel ki, ami 40 darab olimpiai úszómedence térfogatával egyezik meg. A Polgármester Stratrégiai Közlekedési Tervéban javasolták, hogy ezt a talajmennyiséget a teheruszályokkal szállítsák el a Temzén, ezáltal is csökkentve a londoni utak terhelését.

A legfontosabb haszna a DLR Woolwich Arsenalig tartó meghosszabbításának az alábbiak:

– Fejlődnek a közlekedési kapcsolatok: 5 perc alatt el lehet majd érni a London City Airportig, 19 perc alatt a Canary Wharfhoz és 27 perc alatt a Bank állomásig, London központjába. A csúcsidőben 5 percenként közlekedhetnek majd a szerelvények.

– Támogatja Woolwich és a Royal Docks déli részének rehabilitációját: a közlekedés fejlődésén keresztül új otthonok, munkahelyek és szabadidős létesítmények jöhetnek létre.

– Közvetlen átszállási lehetőséget biztosít a Kent felé tartó vasúti fővonalhoz, több mint 100 városi autóbusz viszonylathoz, 8 metróvonalhoz, a tervezett Greenwichi Közlekedési Folyosóhoz és távolsági buszok, taxik, hajók elérését teszi lehetővé.

Az új szakasz kulcsfontosságú szerepet fog betölteni a 2012-es Londonban megrendezésre kerülő Olimpián is, hiszen kapcsolatot teremt az olimpiai falu és a lövészeti események helyszíne között.

Ahogyan a többi DLR állomáson, az új Woolwich Arsenal esetében is akadálymentesített kapcsolatot teremtenek a peronok és a vonatok között. Két kijárata lesz az állomásnak: Green Ends és Woolwich New Road felé.

A kezdeti nehézségek után egyértelmű a DLR haszna és sikere. 2005 év végére elérték az évi 50 milliós utasszámot. A korábban lepusztult, elhanyagolt iparterületek felértékelődtek és mára teljesen átalakultak. Új munkahelyek létesültek és mára ez a terület lett London egyik legfelkapottabb helye. Ezt jól bizonyítja, hogy több száz luxuslakás épült itt. A tudatos, jól megtervezett és megszervezett fejlesztések egyértelműen bizonyítják, hogy a közösségi közlekedési beruházások hatással vannak az érintett városrészek újjászületésére. Ez a tudatosság jelenik meg a folyamatos hálózatfejlesztések során is: máris jelentkeztek a befektetők az új nyomvonalak mentén található korábbi ipari épületek hasznosítására. Mindehhez azonban szükség volt Ken Livinstone-ra, egy olyan polgármesterre is, aki mert új, merésznek tűnő dolgokba belevágni. Az eredmények mindenki előtt ismertek.

Ezúttal szeretnénk megköszönni Peter Courtenay-nek, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta fényképeit cikkünk illusztrálásához.