Autómentes Nap: így többet ártott, mint használt

A VEKE a Critical Mass kerékpáros rendezvény tapasztalatai nyomán az alábbi sajtóközlemény kiadására kérte fel a Magyar Távirati Iroda Rt. Országos Sajtószolgálatát.

A belváris trolivonalak két órán keresztül szinte egyáltalán nem közlekedtek. Beszámolók szerint még gyalog sem volt könnyű átvágni a “kritikus tömegen”., Andrássy út, Budapest (forrás: Varga Ákos Endre)

Budapest vezetői 2005. szeptember 22-re autómentes napot hirdettek, csatlakozva a nemzetközi mozgalomhoz. Azt kérték a budapestiektől, és az agglomeráció lakosságától, hogy ezen a napon ne üljön autóba az, aki megteheti, hanem használjon más eljutási módot. Az esti rendezvénynek köszönhetően a kezdeményezés csődött mondott.

Pedig reggel a miniszter és a BKV vezérigazgatója még demonstratív módon vonatozott is egyet, hogy bebizonyítsák, a vonat hamarabb ér a Nyugati pályaudvarhoz, mint a hegedűművész személygépkocsival.

És valóban, ma reggel, mint majdnem minden hétköznap reggelén többségében gyorsabban juthatott el munkahelyére az, aki tömegközlekedést használt, mint aki személygépkocsijában ült a szokásosnál talán valamivel kisebb dugóban.

A belváris trolivonalak két órán keresztül szinte egyáltalán nem közlekedtek. Beszámolók szerint még gyalog sem volt könnyű átvágni a “kritikus tömegen”., Andrássy út, Budapest (forrás: Varga Ákos Endre)

Nagyot fordult a világ estére. Megkezdődött ugyanis a kerékpárosok felvonulása, a Critical Mass nevű rendezvény. A „kritikus tömeg” által okozott közlekedési káosz a tavaszi után ismét elérte a kritikus méreteket.

Ha csak az autósok kerültek volna nehéz helyzetbe, egy szót sem szólhatnánk, hiszen mégiscsak autómentes nap volna, vagy mi. De a legrosszabb helyzetbe – sajnos azt kell mondanunk: ismét – azok kerültek, akik hallgattak a felhívásra, és ma reggel a tömegközlekedést választották, Európában ugyanis egyedüliként nálunk az autómentes nap a villamosok leállításáról, a buszközlekedés ellehetetlenítéséről (is) szólt. Míg személygépkocsival mellékutcákon, különböző rafinált kerülő- és menekülő útvonalakon végül haza lehetett jutni, addig a tömegközlekedés szinte az összes belvárosi felszíni vonalon akadályoztatást szenvedett, tucatnyi buszjárat, szinte az összes belvárosi troli és a dél-budai villamosok mellett a 4-es, 6-os vonalak közlekedése is hosszabb-rövidebb időre, jellemzően másfél órát meghaladó időtartamra, teljesen megbénult. Így mindazok, akik – kényszerből vagy önként – ekkor a tömegközlekedést választották, pórul jártak. Sokan próbálkoztak gyalogosan célbaérni, akinek jó volt, a metrót választotta. De például a szervezők vagy a városvezetés mit javasolt volna jószívvel annak a párezer embernek, akik az Istenhegyre vagy Budakeszire nem tudtak két órán keresztül hazajutni, mert a Moszkva tér lebénítása miatt nem jártak a buszok?

Többszáz Budakeszire hazautazni vágyó várakozó a Moszkva téren. Kritikus tömeg., Moszkva tér, Budapest (forrás: Varga Ákos Endre)

Budán a buszközlekedés teljesen ellehetetlenült, a biciklisek a hegyvidéki területekig feltorlasztották a kocsisort., Budapest (forrás: Varga Ákos Endre)

Az autómentes nap tehát a tömegközlekedés összeomlásáról szólt, és minden előzetes elképzeléssel szemben azt az üzenetet hordozta a városi lakosság számára, hogy aki teheti, utazzon továbbra is minden nap személygépkocsival, mert lehet, hogy nagy a dugó, lehet, hogy drága a benzin és a parkolás, ráadásul nem is könnyű helyet találni, de legalább estére jó eséllyel hazaérkezünk. Különösen súlyos lehet az üzenet értéke mindazok számára, akik az év többi napján autóznak, de ma – lelkesen és kissé naivan – hallgattak a hívó szóra.

Jobban végiggondolva a tapasztalatokat, lehet, hogy revideálni kényszerülünk korábbi álláspontunkat: ha ilyen egy autómentes nap, akkor évenként nemhogy 365-re, de egyetlenegyre sincs szükség, mert többet árt, mint használ.